- One and only -

Sziasztok!
-
Újra az éterben Veletek, Nektek, kicsit Értetek! Öröm a b13 finom ízeibe belemerülni újra.
Mai jegyzetem talán kicsit fennkölt lesz, de a a rég volt időkből még derenghet valami, hogy jó maga nem írok egyszerű vonalakon.
Színes, szélesvásznú Világ a miénk, a maga foltjaival, nyűgjeivel, poros, álmosságával, a mindennapos küzdelmeivel, fájdalmaival és keresztjeivel együtt, de ahogy egykor, sokszor írtam, minden por alatt ott van valami szép, minden felhő felett ragyog a Nap és minden eső valamit hoz magával, új életet, csendes megtisztulást. A mostani borongós, szürke idő rányomja bélyegét a közérzetünkre, befordulunk önmagunkba, rosszul érezzük magunk a bőrünkbe, de azt mondom, mindenki húzza ki Magát, mozduljon ki, nevessen idegen emberek arcába és meglátjátok mire újra otthonotokba értek lelketek és testetek telve lesz erővel, örömmel és feltétlen akarással. Színes, szélesvásznú Világ a miénk, telis-tele parányi adományokkal, mosolyokkal, gyermek nevetéssel, édes ébredésekkel, jóízű kávékkal, kedves köszönésekkel, és mi ostoba emberek mennyire nem vesszük ezeket észre, pedig mérhetetlen energiával ruházhatnak fel bennünket. Figyelj jobban a helyre ahol élsz, az emberekre, akik között nap-nap után jársz és meglásd több kincset kapsz, mint amit valaha visszaadhatsz. Ne a rosszra fektesd a hangsúlyt, ne a negatív csapásokra, figyeld az apró pozitív robbanásokat, még ha az csak egy szelíd érintés a hátad közepén, mert ezek azok, amik igazán számítanak, ezek amelyek megtisztítják, megcirógatják a lelkünk, betapasztják a sebeink, csendesen foltozgatják szívünk vérző sebeit.
Sok kicsi, sokra megy, tartja a mondás, és igen így is van! Van egy kés a mellkasodban és forgatják benned. Ne a fájdalomra figyelj, tudom nehéz, de nézz a barátaid szemébe, a testvéreid szemébe, egy idegen szemébe, figyelj az ő világukra, a színes, szélesvásznú világukra, ha a Magadé nehéz és sötét Neked és lásd elhalkul a fájdalom, megígérem Neked és soha nem ígérek valótlant, a szavam szilárdabb a sziklánál is!!! Nem vagyok sem 100 éves, sem egy géniusz, de igazi vagyok, ember vagyok a kis lábamújától a fejem búbjáig! Nem hazudok, mert nem éri meg, úgy is kiderül. Sokszor majdnem elvéreztem oly szakadt volt a szívem, de most is itt vagyok, hiszek és akarok, teszek és érzek újra, mert figyeltem, ha nem tudtam magamra, figyeltem Másra, ha féltem, akkor Máson csüngtem, mint gyermek az anyján, nem szégyen elgyengülni, nem szégyen oltalmat keresni, nem szégyen elszaladni sem, de élni mindig akarni kell, nem csak csinálni az életet, élni kell azt, erősen, hittel és reményekkel, leküzdeni a félelmet, a fájdalmat, a kételyeket, mert egy Színes, Szélesvásznú Világ a mienk, és csak rajtunk áll, hogy bejárjuk e lelkünk szükségleteinek megfelelően szélesen, vagy csigaházban rejtőzve üresen állunk be a távozottak közé, ha eljön az idő. Ne pazarold el az életet, ne pazarold el másét se, mert egy adatik, egyetlen egy!

 -

Feltétlen hívetek...

                                      ...Napraforgó tündérke

Sziasztok!

Jó régen jelentkeztem már, sokan úgy vélhetitek, már nem is blogolok...de igen!!! Olvasgatni továbbra is szoktam kedvenc íróimtól, ha megengeditek ezt a fajta piedesztára emelést nekem. :)
Hogy mostanság miféle dolgok történtek velem gazdagon mesélhetnék, de megpróbálom csak a lényeges dolgokat kiemelni:

Új munkahelyem van, egy újabb kis kocsma lakóhelyemen belül, az arcok ugyanazok, az embereket épp úgy szeretem, a munkát még inkább élvezem. Végül úgy tűnik, csak megtalálom magam is a helyem ebben a kaotikus, szegényedő és elcsigázott kis országban.
Kiléptem a társ nélküliek világából, lassacskán elengedem a múltat, el is kell, most hagyom had csorogjon ki belőlem az élet, újra szétáradok a világban, kinek miféle örömként vagy átokként. ;) Most úgy érzem, messze van az a gödör, ahol évek óta tespedtem, mintha lenne kiút, már nem zavar a csend, ami oly hangosan ordított bennem, már nem félek és nem haragszom magamra, mert boldog akarok lenni, hogy megöregedtem, megkomolyodtam, vagy csak megszoktam a fájdalmat nem igazán tudom, csak azt, hogy most, épp most nagyon jó.Persze a múltam én vagyok és cipelni is fogom ezt a keresztet, de megtanulok vele élni, lélegezni és igazán létezni, nem csak eljátszani a létezésem ezen a földön.
Lírai énem hallgatag egy ideje, és időm mint mindig igen kevés, így nagyszabású írásaim időlegesen feledésbe merülnek, de feltétlen akarásom néha írni Nektek valami szépet, valami lélekmelengetőt vagy épp pusztítót, valamit amin hangosan kacaghatok, vagy amiben csendben elmerülhettek, nem ígérek semmit, csak azt, hogy itt vagyok, még ha nem is láttok aktivitást a részemről. Halkan a hátérben figyelek, olvasok és érzek veletek együtt, nevetek, néha sírok, de legtöbbször csak mélyen beszívlak Benneteket és cipelek minden nap magammal Mindannyiotokat. Velem vagytok, ahogy én arctalanul, szótlanul, szelíden, láthatatlanná tévő köpeny alatt Veletek. ITT VAGYOK!!!

Feltétlen hívetek...                                     

                                      ...Napraforgó tündérke

Sziasztok!

Ahogy kezditek megszokni, mostanság inkább csak akkor veszem elő a blogot, ha valami komolyabb gondolatot akarok közölni, ha már írok, legyen tartalma is.

Ragaszkodom az ablakomhoz, egyre inkább, ehhez a kicsi, kopott, dupla szárnyas ablakomhoz. Megszépíti a világot, amelyre rajta keresztül tekintek nap, mint nap. Persze igaz, hogy csak keretek közé szorítja és általa minden mocskosság, aljasság és hazugság, amivel találkozom, sokkal kisebbnek és valószerűtlenebbnek tűnik, amolyan festmény szerűvé válik mind. Kell ez az ablak, mert benne én magam is csak egy kép vagyok, vagy egy jól megrendezett film. Félek enélkül az ablak nélkül nézni és látni, létezni és élni, még ha valójában tudom is, hogy mind az ami általa összetöpörödött valójában odaát, a túl oldalon hatalmas és lelkeket pusztító és fájdalmas és gyarló és igazságtalan és mennyi, de mennyi fertő még, akkor is kell ez az ablak. Biztonságban vagyok mögötte, megvéd, távol tart, megőriz és persze valahol minden szörnyű és persze minden csodálatos pillanatot fotóként éget az agyamba.

Mikor a nap végén becsukom ezt az ablakot, ezt a nagyon is valóságos, nagyon is igazi, fa, üveg és gitt alkotta, régi ablakot, néha, de tényleg csak néha úgy érzem vége az egész nap nézett rossz filmnek. Kár, hogy soha nem én választom a filmet...

Kell ez az ablak, mert még mindig el akarom hinni, amit egykor mondtál, hogy az emberek alapjaiban véve jók...persze hol van ma már az igazi határ jó és rossz között? Te meg tudnád mondani? Van egyáltalán határ? Néha arra döbbenek rá, hogy akik a legrosszabbnak tűnek, azok a legjobb lelkűek és akik a legártatlanabbaknak azok az igazi szörnyetegek. Minden ember lelkében ott lakik egy szörny, aki néha győzelmet arat.

Annyira akarok hinni a szavaidban... és annyira nem megy már...egy újabb csalás feléd, pedig soha nem akartam csalni. Bár azt is ablakon át nézhetném, ami közöttünk volt, mennyivel kevésbé fájna. Van még önállóságom, vagy minden cselekedetemet te irányítod a múltból? Hányszor gondoltam már erre és milyen gonosz gondolat is ez...de bármily bűntudatom is van miatta, akkor is így érzek. Igazságot hajszolok, üldözöm a csalókat, a hazugokat és észre se vettem, hogy magam is csalóvá váltam. Ezért nem hibáztatlak. A legtöbb jót, ami emberré teszi az embert tőled tanultam meg így hát igazat kell adjak a második gondolatomnak, hogy nélküled gyönge és mérhetetlenül gyarló vagyok. Kell az az ablak, látnom kell, de fogva kell tartanom magam és a világot, a világom is beleértve. Vajon ma is megtudnál még nyugtatni, meg tudnál még győzni? Vajon ma is épp oly jótevő hatalmad lenne felettem, mint egykor? Néha eszembe jut a mosolyod...gyakran eszembe jut! Némi gyógyír ebben a pokolban, amiben élek nélküled és veled egyszerre. Önigazolást próbálok nyerni általad, a tőled tanultakból, de be kell ismernem semmi közöd a mai tetteimhez, a mai életemhez, másképp is lehetnék, másképpen is létezhetnék...akkor kezdődik, minden, amikor valami, valahol végérvényes véget ér. nem kapaszkodhatok beléd, hiszen nem vagy itt, nem támaszkodhatok rád, hiszen nem adhatod a vállad...kell ez az ablak, úgy kell ahogy a feloldozás.

Feltétlen hívetek...

                                       ...Napraforgó tündérke

Sziasztok!

 -

Szeretem azokat a napokat, amikor csak úgy mosoly gyúl az arcomra, elég egy kedves ember szelídsége hozzá.

A tegnapi napom épp ilyen volt, úgy egész nap pozitív energiákkal voltam megtelve, de ahogy az ablakon bekandikált az az imádott szelíd mosoly, a világ legtöbb nyugodtságát és jámborságát árasztó emberétől egyszer csak úgy éreztem szét felszít a sok jókedv. Az arcomra, valami levakarhatatlan, letörölhetetlen, megmásíthatatlan mosoly ült, a vidámságtól ragyogó tekintetem pedig mindenkit felduzzasztott körülöttem. Soha nem lehetünk elég hálásak az élet ilyen ajándékaiért, amelyeket nem kell kérnünk, csak úgy adják nekünk, ingyen, nem várnak cserébe semmit, több örömet okoz nekem egy ilyen pillanat, egy kincs, mint ha megölelnének, talán mert olyan embertől kaptam, aki mindig szívesen és önzetlenül ad bármit, akinek én is szívesen és önzetlenül adok bármit, akinél jobb embert nem igen ismerek és aki megmutatja nekem mindig, hogy magam is jobb vagyok, mint gondolnám. Vagy csak általa érzem magam jobbnak, végül is mindegy, ha itt van sokkal igazabb embernek érzem magam, valahogy mindig ad nekem valami pluszt és soha nem tudom majd ezt elégszer és eléggé megköszöni, Neki, nem is tudom tudja e, milyen jót tesz velem pusztán a létezése, talán látja rajtam, talán érzi, de remélem, hogy én is mindig adok Neki valamit, amitől jobban érzi Magát, aminek tud örülni, vagy amit kicsit élvezni tud. Szeretem az ilyen ingyen kapott mosolyokat, amik megtisztítják a Lelkem, jobbá, erősebbé és boldogabbá tesznek.

Köszönet ezért a mosolyodért!!!

- 

Feltétlen hívetek...

                                      ...Napraforgó tündérke

Sziasztok!

Mai postom, remélem sokatok számára komoly tanulsággal bír majd.

A büszkeség, az emberek egyik legerősebb és néha legpusztítóbb jellemvonása, amely amennyit segíthet életünkben épp annyi gyötrelmet is okozhat.

Hónapok óta szemtanúja vagyok két csodálatos ember küzdelmének, ahogy a külső tényezők hatottak a kapcsolatukra és amiképpen mások bele martak az életükben, de legfőképpen, ahogyan a büszkeségük gyilkolásnak indította egymás iránti szeretetüket, persze sok tényező közrejátszott még, de a büszkeségük volt épp a legnagyobb ellenségük. A szavak egymás felé idejével elmúltak, elmúltak a gesztusok, a tettek a szeretet kinyilvánítására és mire feleszméltek már csak a sértettnek vélt büszkeségük maradt fent. Az első pillanat, amikor meglátod a Másik szemében a fájdalmat, vagy meghallod a hangjába, egy sóhajtásában, vagy épp az éj leple alatt hallod sírni, mikor Ő Maga azt hiszi, Te mélyen alszol megváltoztathat mindent, mert velük így történt. S hála a szeretetnek, az Egymás iránt érzett mérhetetlen szeretetnek az Egyik fél feladta a büszkeségét és hatalmas lépéssel megindult a Másik fel, üzenve ezzel, hogy bárki bármit mond, tesz, mutat vagy sugal nem fontos, csak Te és Én vagyunk a fontosak. Igen kedves olvasóim, néha el kell dobni a büszkeségünket, hogy megmentsünk, ami mindenünknek értelmet ad, mert az ember mind addig, míg Egyedül van, csak egy üres pohár, melyet a Másik fél tölt meg igazi tartalommal és ha képtelenek vagyunk lemondani a büszkeségünkről a vélt igazunkról egy nap talán arra ébredhetünk, hogy újra üres poharak vagyunk. Gondoljunk bele, az üres pohárból nincs mit kiinni, míg egy teli pohárban millió kincs van, az íz, az üdítő hatás, a szomjúságunkat oltó tartalom és a legjobb ebben a pohárban, hogy minden reggel, az Akit Szeretünk, egyetlen mosolyával képes teletölteni. Ne akarjunk hát üres poharak lenni, csak azért mert büszkék vagyunk, túl-túl büszkék ahhoz, hogy a Másikat szeressük, igazán feltételek és elvárások nélkül, mert Ő tölt meg Minket és Mi töltjük meg Őt!!! Túl büszkének lenni, annyi, mint feladni az esélyt az igazi életere és vele az igazi boldogságra is...

Feltétlen hívetek...

                                      ...Napraforgó tündérek

Sziasztok!

- 

Tudom furcsa lesz, hogy egy darab csokoládéról jutott eszembe az egész, de hát ha így van, mit tagadjam...

- 

Olyan könnyű rossznak lenni, nem igaz? Bűnbe esni, maga a vétkezés teszi az egészet izgalmassá. Sutba dobjuk a szigorú testkontroll diétát egy ínycsiklandozó, habos süteményért és mily édes e bűn. Áthágjuk a szabályokat és ellógunk az iskolából, és milyen szórakoztató is a barátokkal lófrálni. Bliccelünk a tömegközlekedéseken és micsoda élvezet megúszni az egészet.

Mennyi, de mennyi szintje és fokozata van a bűnöknek, melyekhez kísértéseken át vezet az út. Persze, noha magunknak se valljuk be a legtöbbször, esendőségünk javarészt, nem akaratgyengeségünkből, sokkal inkább az Önszeretetünkből fakad, mert igen is jó vétkezni, jó élvezni, jó ízlelni a világot a magunk vágyhullámai szerint.

A kísértések sorozata néz ránk a polcokról, vagy suttog a tévén keresztül és egyszerűen néha elég ha csak megjelenik...nem kell megszólalnia, nem is kell, hogy ránk nézzen, nem kell megérintenie sem és valahol a lelkünkben tudjuk, hogy vége, elvesztünk, megtörtünk, akarjuk, kell, ide vele... Persze annál erősebb kísértés nincs, mikor a másik félen is érezzük, hogy bizony elveszett, akar, kellünk neki, az egész testéből, minden lélegzetvételéből és mozdulatából ez árad, éppen úgy, mint a magunkéból és mint az oroszlán a prédájára úgy várunk mind a ketten az alkalomra, hogy egy kicsit jól lakhassunk, hogy ha csak egy kicsi falatot is, de kaphassunk abból a hatalmas tortából, amiből egy apró nyalásnyit se volna szabad enni. Türelmesen várunk, miközben minden sejtünkkel ordítunk a másiknak, hogy igen, most, kellesz, gyere, akarlak, kívánlak...hosszú idő telik el, mire eljön a pillanat, óvatos léptekkel, elosonva bukkanunk újra egymásra és abban a picike térben, mindkettőnket szétfeszít az energia, a vágy, az addigi elfojtás és a következő pillanatban arra révedünk, hogy egymásba gabalyodva, szaporán kapkodva a levegőt, minden létező sejtünket összepréselve ácsorgunk valami gyéren megvilágított helységben és örülten dühösek vagyunk, hogy menni kell, hogy véget kell vetni az egésznek, mert lejárt az idő és ha egy mozdulatnyival is tovább maradunk, talán soha többet nem ehetünk, még egy falatnyit se és annál jobban szeretjük ezt a egész játékot, kísértést, vágyat és szenvedélyt, még ha befejezetlen is, hogy lemondjuk róla, mert nem gyengék vagyunk, csak jobban szeretjük Ön-önmagunkat, mint azt valaha gondoltuk volna. Így hát kísértjük egymást, mindannyian, mindennel, és megtörünk és bűnbe esünk, aztán elmenekülünk, aztán újra jő egy kísértés, újra megtörünk és újra bűnbe esünk és megint csak elmenekülünk és örök körtáncban jár az egész, az emberi vágyak és élvezetek, az emberi gyengeségekkel és labilitásokkal... mámoros és bosszantó és gyönyörű és izgató és dühítő és szomorú és boldog körtáncban.

A kísértés ilyen...megtör és tettekre sarkal, magával ragad és néha ki is köp.

(Milyen filozófussá tesz egy darab csoki. :D ) 

-

Feltétlen hívetek...

                                  ...Napraforgó tündérke 

Sziasztok!

-

Még régebbről találtam Nektek ezt a kis jegyzetet, tudjátok, abból a bizonyos füzetből...

Hogy mi hogyan történik életsóvár létünkben azt mi magunk döntjük el. Még azt is, amiről azt hisszük nem mi irányítjuk, valójában általunk is generálódik. Például nem mi döntjük el, hogy kibe is leszünk szerelmesek, de hogy miképpen zajlik le és hogyan éltük át, már feltétlenül rajtunk múlik.

A kiválasztott személy kémiai reakciók sorozatának győztese, s néha bizony olyan embert választunk, akit semmiképpen sem volna szabad. A tiltottal játékba kezdeni, pedig épp olyan veszélyes, mint biztosító kötél nélkül megmászni egy sziklafalat amatőrként, meg van rá az esély, hogy nyerünk és épségben jutunk el a végcélig, de éppen annyi a lehetőség is a végzetes bukásra is...

...Az életünk döntések nehéz és bonyolult sorozata és a tudatosság az egyetlen fegyver a biztonságához. Persze mi az élet veszély, kaland, mámor és kockázat nélkül, talán csak egy fekete-fehér, néma dokumentumfilm, számadatokkal. Milyen erkölcsiség alapján döntjük el, hogy mi megérdemlünk valamit, de a másik már nem? Néha csupán a rosszat vájjuk ki a hitt ellenségből, hogy ezzel igazoljuk talán jogtalan tetteinket.

A szerelemben minden megengedett, tartja a szállóige és vajon tényleg így van? Minden eszközt megragadhatunk következmények nélkül?

Elhitetni magunkkal, hogy minden cselszövés, csalás, árulás és hazugság egy-egy lopott  pillanatért megéri, kérdem én, nem e inkább igaznak érzett szerelmünk teljes sárba tiprása? Ha valaki igazán szeret, nem lop és rabol a másiktól, nem árulja el, nem csapja be vagy csalja meg, nem hazudik neki, de legfőképpen nem gyilkolja meg a szerelmüket.

Hogy kinek mi jön le ebből a zagyvaságból, kinek mit suggal, kinek mit mesél az a maga dolga én pusztán a köröttem, a környezetemben és talán kicsit bennem is zajló eseményeket, tapasztalatokat próbáltam meg a látásmódónban lefesteni, megkérdőjelezni és erkölcsiségembe helyezni.

-

Feltétlen hívetek...

                                      ...Napraforgó tündérke 

Sziasztok!

Egy pozitiv bejegyzés érkezik hozzátok!!!

Apcikámat múlt hét csütörtökön megműtötték, gerincsérvvel. Az operáció elég komoly volt, közel három órán át nyesték, fúrták, faragták, de a végeredmény, hála a sexi Ross doktornak, alias Dr. Bánk Andrásnak és a teamjének tökéletesre sikeredett, ha a továbbiakban is ügyel magára és a rehabilitációt is rendesen, útasitás szerűen végzi, fél év múlva jobb lesz, mint új korában. Minden fontos fejleményről vele kapcsolatban tájékoztatlak benneteket!!!

Napraforgó tündérke most nagyon boldog!!!

Feltétlen hivetek...

                                       ...Napraforgó tündérke

Sziasztok!

-

Kaotikus létem világában próbálom meglelni a magam megnyugtató igazságát. Rendet kívánok rakni a kuplerájban, amiben élek, és valahogy a víz amelyben állok csak nem akar csillapodni, a hullámok folyton folyvást az arcomba csapnak és én kétségbeesetten kapkodom a levegő után, miközben a környezetem semmit se észlel belőle.Azt gondolják épp most kicsit zavarodott a lány, a barátnőm, a barátom, a gyerekem, míg legbelül magamnak feszülve küzdök saját magammal és vesztésre állok.

Nem hiszem, hogy az ideg-összeroppanás peremén állnék, ahhoz túlzottan élet-igenlő vagyok, nem hiszem hogy elborultam volna csupán a nem értem és a nem változtathatom meg gyötör egyre inkább. Akarni valamit annyira, hogy majd beleörülünk a vágyakozásba, tudván azt hogy olyasmi után vágyódunk, ami megkaphatatlan kicsit olyan, mintha nap, mint nap meghalna egy részünk.

Taszít és vonz... A vonzódás nem egy lehetőség, valahol az határoz meg minket, írta egy ismerősöm, és igaza van. Tudom, hogy mit akarnék, mire vágyódom, mit kívánok és tudom, hogy ehhez mennyire nincs se jogom, se lehetőségem... Amire nagyon vágysz, megkaphatod. Nem tudom, már kitől származik ez a szállóige, de azt tudom, hogy hazugság, mert semmi nem lehet a "tiéd", aminek veszélyeztetettjei vannak... igen is vannak dolgok, amelyet nem élvezhetünk ki. Bármennyire akarom és bármennyire kell, épp annyira nem lehet és nem szabad.

Nincs rálátásom meddig bírok még a kísértésekkel, de remélem, hogy elég erős vagyok a megállj-hoz, a NEM-hez.

Mindenkinek vannak démonja. S én mit kezdek a démonjaimmal?

Alakzatban röptetem őket!!!

-

Feltétlen hívetek...

                                      ...Napraforgótündérke

Sziasztok!

-

Itt az ideje, hogy Phoenix által küldött második tesztet is kitöltsem, szóval figyelem-figyelem:

1.

Félsz e...

a pókoktól?

Nem igazán, persze egy nagy Tarantulával azért nem aludnék. :D

a fekete macskától?

Nem! Nem vagyok túl babonás.

az egerektől?

Dehogy is, olyan cukik. <3 :D

a rendőröktől? Nem!!! Nincs jogsim, se kocsim és nem élek bűnös életet sem, nincs okom félni tőlük.

a bezártságtól?

Nem, bár ha egy koporsóba zárnának biztos pánikolnék. :D

a magasságtól?

Fura módon, épületeknél, hidaknál, mozgólépcsőn félek, de kilátóknál és a hegyeknél nem igazán.

a víztől?

Mélység iszonyom van, nem a víztől félek, hanem annak mélységétől.

a tűztől?

Veszélyes, de nem félek tőle, lehet mert van egy rakat tűzoltó ismerősöm.

a hülyéktől?

Néző pont kérdése, ha hülye csinál valami veszélyeset, akkor igen. :D

a kudarctól?

Aki nem fél tőle, az hazudik!!! Mindenki fél tőle, én is, de ez még nem szab gátat abban, hogy új dolgokat próbáljak ki vagy tegyek meg. :)))

az elkárhozástól?

Nem igazán vagyok Isten félő ember és úgy vélem a mai társadalomban, aki képes hibátlan életet élni az előtt emelem kalapom!!! Elkárhozom majd, ez van! :D

a világ végétől?

Egyszer minden véget ér, így nem, nem félek tőle. Csak annyit szeretnék, hogy az igazán fontos dolgokat véghez tudjam vinni, mire elérkezik. :)

a 13-as számtól?

Dehogy is, minden csak attól válik szerencsétlenné, hogy mi azzá tesszük -e.

Amitől pedig a legjobban félsz, az be is következik, mert ahogy be tudod vonzani magadhoz a jót, ha igazán vágysz rá a képen a rosszat is, ha igazán tartasz tőle!!!

2.

Hánykor kelsz és hányra mész munkába?

Ez nagyon változó, ha a raktárba megyek 5 körül, ha a büfébe, akkor fél kilenc körül.

Szereted a munkád?

A raktáras meló jó hangulatát szeretem, magát a munkát nem, a büfés melót imádom, engem isten is a vendéglátásra teremtett!!!

Rendszeresen étkezel?

Hát általában igen, de vannak hibás napok. :D

Iszol elég folyadékot?

Minek okán nem igazán superálnak jól a veséim, ezért erre kínos gondossággal ügyelek!!!

3.

Joghurt vagy kefir?

Egyértelműen kefir, főleg ha kaukázusi!!! nyam-nyam!!! :P :D

Vaj vagy margarin?

Vajkrém, snidlinges!!! nyamiii!!! :D

Olaj vagy zsír?

Hmmm-hmmm mindkettőt szeretem, mert vannak ételek, amik csak olajjal jó elkészíteni, pl.: olasz kaják, palacsinta, saláta öntetek, húspácok, de a pörkölt félékhez kizárólag a zsír a tuti!!! No meg a zsíros kenyér lila hagymával, vagy a kolbász-,oldalas-,kacsazsír IMÁDOM MIND!!! <3 :D

Gyümölcs vagy Zöldség?

Mindkettőt szeretem, de zöldséget többet eszem!

Nappali műszak vagy éjszakai?

Hát a vendéglátásba gyakori a dupla műszak szóval mindkettő!!! :D

Humán vagy reál?

Sokkal inkább humán beállítottságú vagyok, de a gazdaságföldrajzot, a statisztikát nagyon szerettem!!! :) 

Benzin vagy dizel?

Nem tudom, nincs autó és nem is értek hozzá.

4.

Voltál már kopasz?

Neeem, dehogy, egy nő ha teheti minimum vállig érő hajjal rendelkezzen!!! :D

Van tetkód?Ha lenne mi lenne?

Nincs, de ha lenne, a sámánkirály jel lenne rajtam, amit még a gimibe talált ki Blackshaman!!! :D

Mi a nickneved története?(Ha publikus)

Imádom a napraforgókat és ezért Csibém és Harci-Maci elneveztek Napraforgó tündérkének.

Mi a monogramod? (Persze csak ha publikus) I.A.

5.

Egy napig az történne, amit te akarsz, mit változtatnál a világon?

Ohh, annyi minden borzalom van...:

Nem éhezne senki!!! Mindenkinek jutna elegendő édesvíz!!! Nem lenne családon belüli erőszak, sem gyermekbántalmazás!!! Halálbüntetéssel súlytanám azokat, akik szándékkal gyilkoltak és bizonyított, hogy ők az elkövetők. (tudom, hogy randa dolog, de ez van) Életfogytiglant kapnának a pedofilok, a nemi erőszak elkövetői, az állatkínzók és a rabszolgamunkára kényszerítők. Visszacsatolnám Magyarország elvett részeit. Felére csökkenteném a parlamenti képviselők számát. (kib.sznék mindenkit, aki felesleges és sz.rt se ér) Az érvényes vízummal nem rendelkező egyéneket és akik nem magyar állampolgárok, de életvitel szerűen itt élnek, azokat azonnal kiutasítanám. Az állami szerződéseket (autópálya, metro stb.) felülvizsgáltatnám és hiba esetén felelősségre vonnám a közbenjárókat. Az állami cégeket és minden nagyobb céget komoly vizsgálatok alá vonnám. csökkenteném a "kisemberek" adó terheit, komolyabban adóztatnám a "nagy embereket". Megerősíteném a mezőgazdaságunkat és az iparunkat. Elvenném a képviselők összes juttatását és az így befolyt összeget az egészségügyre fordítanám. Na ennyi, bár tudnám még sorolni min változtatnék!!!

Ha egy napra feltámaszthatnál valakit ki lenne ez???

Hmmm...túlságosan is rossz lenne utána újra nélküle, szóval ezt inkább hagyjuk! :(((

Ha egy napod lenne hátra mit tennél?

JÉZUSOM!!! Őőőő írnék egy őrületesen hosszú levelet, amelyben mindenkitől elbúcsúznék és leírnám, hogyan szeretném a temetésem és ingóságaim kikre hagyom!!! Szeretkeznék a tiltott gyümölcsömmel. :D Elmennék a sírjához. Majd kiülnék a stégünkre és a nyugodt víz hullámzását nézve a halkan muzsikáló tájat hallgatva elköszönnék az élettől.

Ha tudnád, hogy 200 évig fogsz élni, mit csinálnál másképpen?

Semmit, az életnek és a benne történteknek épp az a lényege, hogy folyamatában éld meg a dolgokat, hibáz, tapasztalj, győzedelmeskedj, szeress, veszíts, félj, szenvedj, örülj... bejárd minden szegmensén. Minden azon múlik, hogyan használod ki a rendelkezésedre álló időt. Lehet az 60-80-150 vagy akár 200 év.  Ha a jó vezérel és az akarás teljesen mindegy hány éved van az életre.

6.

Mit szégyellsz a legjobban?

Khm...erről nem beszélnék éppen azért, mert szégyellem!!! :(((

Mire vagy a legbüszkébb?

Hogy bármeddig képes vagyok kitartani, az akaraterőmnek nincs határa!!!

Gyűjtesz valamit?

A napraforgós dolgokat és a szép élményeket, emlékeket!!! :)))

Vannak leírt céljaid?

Egyetlen dolog van, ami nélkül nem halhatok meg, az pedig, az hogy kijussak Toscanába!!! :) Amúgy meg az életet gömbölyűen kell élni, görgetni szerte szét!!! :)))

Vannak példaképeid?

A szüleim, akik az akarat, a küzdelem és a kitartás mesterei. illetve egy ember, aki nem ismer lehetetlent, fájdalmat, fáradtságot, félelmet, csak a kitartást és a szeretet.

7.

Kedvenc évszakod?

A tavasz, az élet, az erő és az élet csodáinak időszaka.

Kedvenc színed?

Millió és egy szín van megannyi árnyalat, nehéz választani, de talán a piros kicsit közelebb áll a szívemhez, mint bármelyik másik. :)

Kedvenc kajád?

ÁÁÁÁÁÁ túlzottan szeretek enni, hogy egyet válasszak, jajjjj minden nyami, imádom a  rakott kelt, a bakonyi pulykát, a palacsintát, a görög salátát, a brokkolit bárhogyan, a tökös-lecsót, a grillkaját, a fűszeres csirkeszárnyat, az erdélyi káposztát... úúú órákon át tudnám sorolni. :D:D:D

Mivel töltöd legszívesebben az időd?

Beszélgetéssel, sporttal és olvasással!!! :)

Gyakran álmodsz? Emlékszel az álmaidra?

Túl gyakran is álmodok, és a legtöbbre emlékszem is teljes részletességgel!!! :):(

8.

Ha egyes blogoknak lenne előfizetési díjja (pl. 200Ft/hó) melyik blogra fizetnél elő a B13-on?

Na anyagilag tönkre is mennék annyi van!!! Phoenix blogjaira mindenképpen, a lélekvidító Reve2-öt se hagynám ki, Anyuci is feltétlenül kellene, teácskám is, K-t is előfizetném, Carmint és Playgirl nélkül se tudnám elképzelni, na meg Johnny és még akad vagy 10 blog vagy több!!! :D Szeretlek titeket na!!! <3 :D

Ha filmet készítenének az életedről, kit szeretnél, hogy eljátsszon téged?

Ha én már nem élek, akkor kizárólag Ellen Page alakíthatna!!! :)))

Mit kezdenél 1milliárd forint lottó nyereménnyel?

Kizárt, hogy megnyerjem mivel nem élek szerencsejátékkal, de ha hozzám vágnák, akkor az maradjon az én titkom! ;)

Ha lenne családi címered, mi lenne rajta és hogy nézne ki?

Szív-sas-hal-napraforgó! Színei zöld-piros-sárga-narancs-kék. :)

9.

Gyakran káromkodsz, ha igen mennyire cifrázod?

Nem igen káromkodom, sok kell, hogy én csúnyát mondjak, akkor viszont, ami a csövön kifér, illetve humoros erejét használom ki a trágárságoknak. :D

Gyakran hazudsz vagy azért próbálod elkerülni?

Ne hazudj, vallja a tíz parancsolat! Gyűlölöm és megvetem a hazugságot, emellett nem állítom, hogy nem hazudtam még kisebbet-nagyobbat, kegyes hazugságok, legtöbbször mások, igen ritkán a magam érdekében. Aki azt állítja nem hazudik, az hazudik a legtöbbet!!!

Mennyire vagy féltékeny?

Egyáltalán nem vagyok, ha az lennék percről-perce meghasadhatna a szívem...ha nem bízol a partneredben, nem bízol magadban se és akkor mi értelme az egésznek???

Könnyen kijössz a sodrodból?

Nem igazán, elég jó a tűrőképességem, hála a vendéglátásnak, persze megvannak azok a személyek és dolgok, akik és amik azonnal elpattintják azt a bizonyos húrt!!! :D

Tört már csontod?

Hát az orrom párszor eltörött ill. megrepedt! :D

+1 Hány évig tartott a 100 éves háború?

Igazából 116 évig! :D

Köszönöm Phoenixnek a tesztet illetve Glove-nak, remélem válaszaim kielégítőek a számotokra!!! :D

- 

Feltétlen hívetek...

                                      ...Napraforgó tündérke